A számítógépek elterjedésével együtt már a korai időben, igény merült fel, hogy hasznos lenne különböző helyeken lévő számítógépek összekötése, illetve egy adott számítógéphez egyéb – általában terminál jellegű – eszközök csatlakoztatása. Több oka volt annak, hogy erre igény merült fel. Ismert, hogy a számítógépek processzorai fejlődésükkel egyre inkább kihasználatlanokká váltak, másrészt a 60-as 70-es években a gépek igen drágák voltak. A másik felismerés, hogy a távközlési hálózat magas szervezettségű lett és egyre megbízhatóbbá vált és világméretűvé teljesedett ki. A hálózatok kialakulásának további okait az alábbi pontokban foglaljuk össze:


1. A gépek összekapcsolásával a rendszer működése megbízhatóbbá vált, mivel a „társgép” meghibásodás esetén át tudta venni a hibás gép szerepét.
2. Drága, ritkán használt erőforrásokat (speciális nyomtatók, nagykapacitású tárolók, stb.) elegendő volt kevesebb példányban megvásárolni és osztott módon használhatták a gépek.
3. Feladatok végrehajtása meggyorsítható azáltal, hogy egyidejűleg több gép foglalkozik e feladat különböző részeivel (konkurens folyamatok).
4. Az információ áramlása nagymértékben gyorsítható.
5. Fontosabb adatok egyidejőleg több helyről is elérhetők, a frissített adatok azonnal minden helyen megjelennek.


Ezek mind arra serkentették a fejlesztőket, hogy a gépek összekapcsolását minél előbb valósítsák meg. Az első kísérletek a számítógéphez terminálok – végberendezések – kapcsolására irányultak. A terminálok kezdetben teletype (telex) írógépek, később katódsugaras terminálok, majd intelligens-, és félintelligens terminálok voltak. Azoknak a funkcióknak a megkönnyítéséhez illetve meggyorsításához fejlesztették ki, amelyek nagy mennyiségő I/O műveleteket és kevés processzor időt igényeltek. Ezeket a terminálokat kezdetben közvetlenül kötötték rá a nagyszámítógépre, de hamar rájöttek, hogy célszerűbb egy kisebb teljesítményő számítógépet beiktatni, mely tovább tehermentesítette a fő gépet. Ezeknek egy sablonos szerkezetét mutatja az alábbi két ábra: